| [4,59] Κατὰ δὲ τοὺς αὐτοὺς καιροὺς Εὐριπίδας, ὃς
 ἦν ἀπεσταλμένος ὑπὸ τῶν Αἰτωλῶν στρατηγὸς τοῖς
 Ἠλείοις, καταδραμὼν τὴν Δυμαίων καὶ Φαραιέων,
 ἔτι δὲ τὴν τῶν Τριταιέων χώραν, καὶ περιελασάμενος
 λείας πλῆθος ἱκανόν, ἐποιεῖτο τὴν ἀποχώρησιν ὡς
 ἐπὶ τὴν Ἠλείαν. ὁ δὲ Μίκκος ὁ Δυμαῖος, ὅσπερ
 ἐτύγχανε κατ´ ἐκείνους τοὺς καιροὺς ὑποστράτηγος
 ὢν τῶν Ἀχαιῶν, ἐκβοηθήσας πανδημεὶ τούς τε Δυμαίους 
 καὶ Φαραιεῖς, ἅμα δὲ καὶ Τριταιεῖς ἔχων,
 προσέκειτο τοῖς πολεμίοις ἀπαλλαττομένοις. ἐνεργότερον 
 δ´ (ἐπικείμενος τοῖς φεύγουσιν) ἐμπεσὼν εἰς
 ἐνέδραν ἐσφάλη καὶ πολλοὺς ἀπέβαλε τῶν ἀνδρῶν·
 τετταράκοντα μὲν γὰρ ἔπεσον, ἑάλωσαν δὲ περὶ διακοσίους 
 τῶν πεζῶν. ὁ μὲν οὖν Εὐριπίδας, ποιήσας
 τοῦτο τὸ προτέρημα, καὶ μετεωρισθεὶς ἐπὶ τῷ γεγονότι, 
 μετ´ ὀλίγας ἡμέρας αὖτις ἐξελθὼν κατέλαβε
 παρὰ τὸν Ἄραξον φρούριον τῶν Δυμαίων εὔκαιρον
 τὸ καλούμενον Τεῖχος· ὅ φασιν οἱ μῦθοι τὸ παλαιὸν
 Ἡρακλέα πολεμοῦντα τοῖς Ἠλείοις ἐποικοδομῆσαι,
 βουλόμενον ὁρμητηρίῳ χρῆσθαι τούτῳ κατ´ αὐτῶν.
 | [4,59] En même temps, Euripidas, que les Étoliens 
avaient envoyé pour commander les Éléens, ravageait 
le territoire de Dymé, de Phares et de Tritéa, faisait 
un butin considérable, puis reprenait le chemin de 
l'Élide. Miccos de Dymé, qui était alors lieutenant du 
stratège d'Achaïe, leva toutes les forces disponibles à 
Dymé et à Phares comme à Tritéa, et poursuivit l'ennemi 
qui battait en retraite. Mais, dans son ardeur impétueuse, 
il tomba dans une embuscade, où il perdit 
beaucoup de monde : quarante de ses fantassins furent
tués, deux cents environ faits prisonniers. Enhardi 
par ce succès, Euripidas se remit en campagne au bout 
de quelques jours et s'empara d'un fort appelé 
le Rempart, qui appartenait aux Dyniéens et 
occupait une excellente position près du cap 
Araxos ; il avait été, suivant la légende, bâti 
autrefois par Héraclès, pour lui servir de base d'opérations 
contre les Éléens, avec lesquels il était en guerre.
 |