HODOI ELEKTRONIKAI
Du texte à l'hypertexte

Aristophane, Les Acharniens

Vers 1100-1149

  Vers 1100-1149

[1100] (Δικαιόπολις) ἐμοὶ δὲ τεμάχη· κρομμύοις γὰρ ἄχθομαι.
(Λάμαχος) θρῖον ταρίχους οἶσε δεῦρο παῖ σαπροῦ.
(Δικαιόπολις) κἀμοὶ σὺ δημοῦ θρῖον· ὀπρήσω δἐκεῖ.
(Λάμαχος) ἔνεγκε δεῦρο τὼ πτερὼ τὼ κτοῦ κράνους.
(Δικαιόπολις) ἐμοὶ δὲ τὰς φάττας γε φέρε καὶ τὰς κίχλας.
1105 (Λάμαχος) καλόν γε καὶ λευκὸν τὸ τῆς στρούθου πτερόν.
(Δικαιόπολις) καλόν γε καὶ ξανθὸν τὸ τῆς φάττης κρέας.
(Λάμαχος) ὦνθρωπε παῦσαι καταγελῶν μου τῶν ὅπλων.
(Δικαιόπολις) ὦνθρωπε βούλει μὴ βλέπειν ἐς τὰς κίχλας;
(Λάμαχος) τὸ λοφεῖον ἐξένεγκε τῶν τριῶν λόφων.
1110 (Δικαιόπολις) κἀμοὶ λεκάνιον τῶν λαγᾐων δὸς κρεῶν.
(Λάμαχος) ἀλλ τριχόβρωτες τοὺς λόφους που κατέφαγον.
(Δικαιόπολις) ἀλλ πρὸ δείπνου τὴν μίμαρκυν κατέδομαι.
(Λάμαχος) ὦνθρωπε βούλει μὴ προσαγορεύειν ἐμέ;
(Δικαιόπολις) οὐκ ἀλλἐγὼ χὠ παῖς ἐρίζομεν πάλαι.
1115 βούλει περιδόσθαι κἀπιτρέψαι Λαμάχῳ,
πότερον ἀκρίδες ἥδιόν ἐστιν κίχλαι;
(Λάμαχος) οἴμὡς ὑβρίζεις.
(Δικαιόπολις) τὰς ἀκρίδας κρίνει πολύ.
(Λάμαχος) παῖ παῖ καθελών μοι τὸ δόρυ δεῦρἔξω φέρε.
(Δικαιόπολις) παῖ παῖ σὺ δἀφελὼν δεῦρο τὴν χορδὴν φέρε.
1120 (Λάμαχος) φέρε τοῦ δόρατος ἀφελκύσωμαι τοὔλυτρον.
ἔχ᾽, ἀντέχου παῖ.
(Δικαιόπολις) καὶ σὺ παῖ τοῦδἀντέχου.
(Λάμαχος) τοὺς κιλλίβαντας οἶσε παῖ τῆς ἀσπίδος.
(Δικαιόπολις) καὶ τῆς ἐμῆς τοὺς κριβανίτας ἔκφερε.
(Λάμαχος) φέρε δεῦρο γοργόνωτον ἀσπίδος κύκλον.
1125 (Δικαιόπολις) κἀμοὶ πλακοῦντος τυρόνωτον δὸς κύκλον.
(Λάμαχος) ταῦτοὐ κατάγελώς ἐστιν ἀνθρώποις πλατύς;
(Δικαιόπολις) ταῦτοὐ πλακοῦς δῆτἐστὶν ἀνθρώποις γλυκύς;
(Λάμαχος) κατάχει σὺ παῖ τοὔλαιον. ἐν τῷ χαλκίῳ
ἐνορῶ γέροντα δειλίας φευξούμενον.
1130 (Δικαιόπολις) κατάχει σὺ τὸ μέλι. κἀνθάδἔνδηλος γέρων
κλάειν κελεύων Λάμαχον τὸν Γοργάσου.
(Λάμαχος) φέρε δεῦρο παῖ θώρακα πολεμιστήριον.
(Δικαιόπολις) ἔξαιρε παῖ θώρακα κἀμοὶ τὸν χοᾶ.
(Λάμαχος) ἐν τῷδε πρὸς τοὺς πολεμίους θωρήξομαι.
1135 (Δικαιόπολις) ἐν τῷδε πρὸς τοὺς συμπότας θωρήξομαι.
(Λάμαχος) τὰ στρώματ παῖ δῆσον ἐκ τῆς ἀσπίδος.
(Δικαιόπολις) τὸ δεῖπνον παῖ δῆσον ἐκ τῆς κιστίδος.
(Λάμαχος) ἐγὼ δἐμαυτῷ τὸν γυλιὸν οἴσω λαβών.
(Δικαιόπολις) ἐγὼ δὲ θοἰμάτιον λαβὼν ἐξέρχομαι.
1140 (Λάμαχος) τὴν ἀσπίδαἴρου καὶ βάδιζ παῖ λαβών.
νείφει. βαβαιάξ· χειμέρια τὰ πράγματα.
(Δικαιόπολις) αἴρου τὸ δεῖπνον· συμποτικὰ τὰ πράγματα.
(Χορός) ἴτε δὴ χαίροντες ἐπὶ στρατιάν.
ὡς ἀνομοίαν ἔρχεσθον ὁδόν·
1145 τῷ μὲν πίνειν στεφανωσαμένῳ,
σοὶ δὲ ῥιγῶν καὶ προφυλάττειν,
τῷ δὲ καθεύδειν
μετὰ παιδίσκης ὡραιοτάτης,
ἀνατριβομένῳ τε τὸ δεῖνα.
[1100] DICÉOPOLIS. Et à moi du poisson ; les oignons me répugnent.
LAMACHOS. Apporte-moi ici, esclave, une feuille de figuier,
pleine de hachis rance.
DICÉOPOLIS. Et à moi une feuille de figuier bien graissée, je
la ferai cuire ici.
LAMACHOS. Mets là les plumes de mon casque.
DICÉOPOLIS. Mets là ces ramiers et ces grives.
LAMACHOS. Belle et blanche est cette plume d'autruche.
DICÉOPOLIS. Belle et dorée est cette chair de ramier.
LAMACHOS. Hé ! l'homme ! cesse de rire de mes armes.
DICÉOPOLIS. Hé ! l'homme ! veux-tu bien ne pas guigner mes grives !
LAMACHOS. Apporte l'étui de mes trois aigrettes.
DICÉOPOLIS. Et à moi le civet de lièvre.
LAMACHOS. Mais les mites n'ont-elles pas mangé les aigrettes ?
DICÉOPOLIS. Mais ne vais-je pas manger du civet avant le dîner ?
LAMACHOS. Hé ! l'homme ! veux-tu bien ne pas me parler ?
DICÉOPOLIS. Je ne te parle pas ; moi et mon esclave, nous
sommes en discussion. Veux-tu gager et nous en rapporter à
Lamachos? Les sauterelles sont-elles plus délicates que les grives ?
LAMACHOS. Je crois que tu fais l'insolent.
DICÉOPOLIS. Il donne la préférence aux sauterelles.
LAMACHOS. Esclave, esclave, décroche ma lance, et
apporte-la-moi ici.
DICÉOPOLIS. Esclave, esclave, retire cette andouille du feu
et apporte-la-moi ici.
LAMACHOS. Voyons, je vais retirer ma lance du fourreau.
Tiens ferme, esclave.
DICÉOPOLIS. Et toi aussi ; esclave, ne lâche pas.
LAMACHOS. Approche, esclave, les supports de mon bouclier.
DICÉOPOLIS. Apporte les pains, supports de mon estomac.
LAMACHOS. Apporte ici l'orbe de mon bouclier à la Gorgone.
DICÉOPOLIS. Apporte ici l'orbe de ma tarte au fromage.
LAMACHOS. N'y a-t-il pas là pour les hommes de quoi rire largement ?
DICÉOPOLIS. N'y a-t-il pas là pour les hommes de quoi
savourer délicieusement ?
LAMACHOS. Verse de l'huile, esclave, sur le bouclier. J'y
vois un vieillard qui va être accusé de lâcheté.
DICÉOPOLIS. Verse du miel, esclave, sur la tarte. J’y vois
un vieillard qui fait pleurer de rage Lamachos le Gorgonien.
LAMACHOS. Apporte ici, esclave, ma cuirasse de combat.
DICÉOPOLIS. Apporte ici, esclave, ma cuirasse de table, ma coupe.
LAMACHOS. Avec cela, je tiendrai tête aux ennemis.
DICÉOPOLIS. Avec cela, je tiendrai tête aux buveurs.
LAMACHOS. Esclave, maintiens les couvertures du bouclier.
DICÉOPOLIS. Esclave, maintiens les plats de la corbeille.
LAMACHOS. Moi, je vais prendre et porter moi-même mon
sac de campagne.
DICÉOPOLIS. Moi, je vais prendre mon manteau pour sortir.
LAMACHOS. Prends ce bouclier, esclave, emporte-le, et en
route ! Il neige. Babaeax ! C'est une campagne d'hiver.
DICÉOPOLIS. Prends le dîner : c'est une campagne de buveurs.
LE CHOEUR. Mettez-vous de bon cœur en campagne. Mais
quelles routes différentes ils suivent tous les deux ! L'un
boira, couronné de fleurs, et toi, transi de froid, tu monteras
la garde. Celui-là va coucher avec une jolie fille et se faire
frictionner je ne sais quoi.


Recherches | Texte | Lecture | Liste du vocabulaire | Index inverse | Menu | Site de Philippe Remacle |

 
UCL | FLTR | Hodoi Elektronikai | Itinera Electronica | Bibliotheca Classica Selecta (BCS) |
Ingénierie Technologies de l'Information : B. Maroutaeff - C. Ruell - J. Schumacher

Dernière mise à jour : 9/02/2006