[1050] (Δικαιόπολις) καλῶς γε ποιῶν ὅστις ἦν.
 (Παράνυμφος)
 ἐκέλευε δ᾽ ἐγχέαι σε τῶν κρεῶν χάριν,
 ἵνα μὴ στρατεύοιτ᾽ ἀλλὰ βινοίη μένων,
 ἐς τὸν ἀλάβαστον κύαθον εἰρήνης ἕνα.
 (Δικαιόπολις) ἀπόφερ᾽ ἀπόφερε τὰ κρέα καὶ μή μοι δίδου,
 1055 ὡς οὐκ ἂν ἐγχέαιμι μυρίων δραχμῶν. 
 ἀλλ᾽ αὑτηὶ τίς ἔστιν;
 (Παράνυμφος)
 ἡ νυμφεύτρια
 δεῖται παρὰ τῆς νύμφης τι σοὶ λέξαι μόνῳ.
 (Δικαιόπολις) φέρε δὴ τί σὺ λέγεις; ὡς γέλοιον ὦ θεοὶ
 τὸ δέημα τῆς νύμφης ὃ δεῖταί μου σφόδρα,
 1060 ὅπως ἂν οἰκουρῇ τὸ πέος τοῦ νυμφίου. 
 φέρε δεῦρο τὰς σπονδάς, ἵν᾽ αὐτῇ δῶ μόνῃ,
 ὁτιὴ γυνή ᾽στι τοῦ πολέμου τ᾽ οὐκ αἰτία.
 ὕπεχ᾽ ὧδε δεῦρο τοὐξάλειπτρον ὦ γύναι.
 οἶσθ᾽ ὡς ποιεῖτε; τοῦτο τῇ νύμφῃ φράσον,
 1065 ὅταν στρατιώτας καταλέγωσι, τουτῳὶ 
 νύκτωρ ἀλειφέτω τὸ πέος τοῦ νυμφίου.
 ἀπόφερε τὰς σπονδάς. φέρε τὴν οἰνήρυσιν,
 ἵν᾽ οἶνον ἐγχέω λαβὼν ἐς τοὺς Χοᾶς.
 (Χορός) καὶ μὴν ὁδί τις τὰς ὀφρῦς ἀνεσπακὼς·
 1070 ὥσπερ τι δεινὸν ἀγγελῶν ἐπείγεται. 
 (Ἄγγελος Α)
 ἰὼ πόνοι τε καὶ μάχαι καὶ Λάμαχοι.
 (Λάμαχος) τίς ἀμφὶ χαλκοφάλαρα δώματα κτυπεῖ;
 (Ἄγγελος Α)
 ἰέναι σ᾽ ἐκέλευον οἱ στρατηγοὶ τήμερον
 ταχέως λαβόντα τοὺς λόχους καὶ τοὺς λόφους·
 1075 κἄπειτα τηρεῖν νειφόμενον τὰς ἐσβολάς. 
 ὑπὸ τοὺς Χοᾶς γὰρ καὶ Χύτρους αὐτοῖσί τις
 ἤγγειλε λῃστὰς ἐμβαλεῖν Βοιωτίους.
 (Λάμαχος) ἰὼ στρατηγοὶ πλείονες ἢ βελτίονες.
 οὐ δεινὰ μὴ ᾽ξεῖναί με μηδ᾽ ἑορτάσαι;
 1080 (Δικαιόπολις) ἰὼ στράτευμα πολεμολαμαχαϊκόν. 
 (Λάμαχος) οἴμοι κακοδαίμων καταγελᾷς ἤδη σύ μου.
 (Δικαιόπολις) βούλει μάχεσθαι Γηρυόνῃ τετραπτίλῳ;
 (Λάμαχος) αἰαῖ
 οἵαν ὁ κῆρυξ ἀγγελίαν ἤγγειλέ μοι.
 1085 (Δικαιόπολις) αἰαῖ τίνα δ᾽ αὖ μοι προστρέχει τις ἀγγελῶν; 
 (Ἄγγελος Β) Δικαιόπολι.
 (Δικαιόπολις) τί ἔστιν;
 (Ἄγγελος Β) ἐπὶ δεῖπνον ταχὺ
 βάδιζε τὴν κίστην λαβὼν καὶ τὸν χοᾶ.
 ὁ τοῦ Διονύσου γάρ σ᾽ ἱερεὺς μεταπέμπεται.
 ἀλλ᾽ ἐγκόνει· δειπνεῖν κατακωλύεις πάλαι.
 τὰ δ᾽ ἄλλα πάντ᾽ ἐστὶν παρεσκευασμένα,
 1090 κλῖναι τράπεζαι προσκεφάλαια στρώματα 
 στέφανοι μύρον τραγήμαθ᾽, αἱ πόρναι πάρα,
 ἄμυλοι πλακοῦντες σησαμοῦντες ἴτρια,
 ὀρχηστρίδες, τὰ φίλταθ᾽ Ἁρμοδίου, καλαί.
 ἀλλ᾽ ὡς τάχιστα σπεῦδε.
 (Λάμαχος) κακοδαίμων ἐγώ.
 1095 (Δικαιόπολις) καὶ γὰρ σὺ μεγάλην ἐπεγράφου τὴν Γοργόνα. 
 σύγκλῃε, καὶ δεῖπνόν τις ἐνσκευαζέτω.
 (Λάμαχος) παῖ παῖ φέρ᾽ ἔξω δεῦρο τὸν γυλιὸν ἐμοί.
 (Δικαιόπολις) παῖ παῖ φέρ᾽ ἔξω δεῦρο τὴν κίστην ἐμοί.
 (Λάμαχος) ἅλας θυμίτας οἶσε παῖ καὶ κρόμμυα.
 | [1050] DICÉOPOLIS. Il fait bien, quel qu'il soit. 
LE PARANYMPHE. Il te prie, en échange de ces viandes,  
pour ne pas aller à la guerre et pour rester à caresser sa  
femme, de lui verser dans cette fiole un verre de poix. 
DICÉOPOLIS. Remporte, remporte les viandes et ne me les  
donne pas, je ne verserais pas de la poix pour mille  
drachmes. Mais quelle est cette femme ? 
LE PARANYMPHE. C’est la meneuse de la noce : elle  
demande à te parler de la part de la mariée, à toi seul. 
DICÉOPOLIS. Voyons, que dis-tu ? Par les dieux ! elle est  
plaisante la demande de la mariée ! Elle désire que la partie  
essentielle du marié reste à la maison. Allons ! qu'on apporte  
la trêve ; je lui en donnerai à elle seule ; elle est femme ;  
elle ne doit pas souffrir de la guerre. Femme, approche ;  
tends-moi la fiole. Sais-tu la manière de s'en servir ? Dis à la  
mariée, quand on fera une levée de soldats, d'en frotter la  
nuit la partie essentielle de son mari. Qu'on remporte la  
trêve. Vite, la cruche au vin, pour que j'en verse dans les coupes ! 
LE CHOEUR. Mais voici un homme aux sourcils froncés : il se  
presse comme pour annoncer un malheur. 
UN PREMIER MESSAGER. Ô fatigues, lames en bataille, Lamachos ... 
LAMACHOS. Quel bruit résonne autour de mes demeures  
étincelantes d'airain ? 
LE MESSAGER. Les stratèges t'ordonnent de prendre sur-le- 
champ tes cohortes et tes aigrettes, et d'aller garder la  
frontière, malgré la neige. Car on leur annonce qu'au moment  
de la fête des Coupes et des Marmites, des bandits béotiens  
vont faire une invasion. 
LAMACHOS. Ô stratèges, plus nombreux qu'utiles ! n'est-il  
pas dur pour moi de ne pouvoir être de la fête ? 
DICÉOPOLIS. Ô armée polémolamaïque ! 
LAMACHOS. Malheur à moi ! Tu ris de mon infortune ! 
DICÉOPOLIS. Veux-tu combattre contre un Géryon à quatre ailes ? 
LAMACHOS. Hélas ! hélas ! quelle nouvelle m'apporte ce  
second messager ? 
UN SECOND MESSAGER. Dicéopolis ! 
DICÉOPOLIS. Qu'est-ce ? 
LE SECOND. MESSAGER. Viens vite au banquet, et apporte  
ta corbeille et ta coupe. Le prêtre de Dionysos t'y invite.  
Mais hâte-toi, tu retardes le repas. Tout est prêt : lits,  
tables, coussins, tapis, couronnes, parfums, friandises,  
courtisanes, galettes, gâteaux, pains de sésame, tartes,  
belles danseuses, l'air bien-aimé de Harmodios.  
Ainsi, accours au plus vite. 
LAMACHOS. Infortuné que je suis ! 
DICÉOPOLIS. C'est que tu as pris pour emblème cette  
grande Gorgone. Fermez la porte, et qu'on apprête le repas. 
LAMACHOS. Esclave, esclave, apporte-moi ici mon sac. 
DICÉOPOLIS. Esclave, esclave, apporte-moi ici ma corbeille. 
LAMACHOS. Du sel mêlé de thym et des oignons. 
 |