[1200] φιλήσατόν με μαλθακῶς ὦ χρυσίω 
 τὸ περιπεταστὸν κἀπιμανδαλωτόν.
 τὸν γὰρ χοᾶ πρῶτος ἐκπέπωκα.
 (Λάμαχος) ὦ συμφορὰ τάλαινα τῶν ἐμῶν κακῶν.
 1205 ἰὼ ἰὼ τραυμάτων ἐπωδύνων. 
 (Δικαιόπολις) ἰὴ ἰὴ χαῖρε Λαμαχίππιον.
 (Λάμαχος) στυγερὸς ἐγώ.
 (Δικαιόπολις) τί με σὺ κυνεῖς;
 (Λάμαχος) μογερὸς ἐγώ.
 (Δικαιόπολις) τί με σὺ δάκνεις;
 1210 (Λάμαχος) τάλας ἐγὼ ξυμβολῆς βαρείας. 
 (Δικαιόπολις) τοῖς Χουσὶ γάρ τις ξυμβολὰς ἐπράττετο;
 (Λάμαχος) ἰὼ ἰὼ Παιὰν Παιάν.
 (Δικαιόπολις) ἀλλ᾽ οὐχὶ νυνὶ τήμερον Παιώνια.
 (Λάμαχος) λάβεσθέ μου λάβεσθε τοῦ σκέλους παπαῖ,
 1215 προσλάβεσθ᾽ ὦ φίλοι. 
 (Δικαιόπολις) ἐμοῦ δέ γε σφὼ τοῦ πέους ἄμφω μέσου
 προσλάβεσθ᾽ ὦ φίλαι.
 (Λάμαχος) εἰλιγγιῶ κάρα λίθῳ πεπληγμένος
 καὶ σκοτοδινιῶ.
 1220 (Δικαιόπολις) κἀγὼ καθεύδειν βούλομαι καὶ στύομαι 
 καὶ σκοτοβινιῶ
 (Λάμαχος) θύραζέ μ᾽ ἐξενέγκατ᾽ ἐς τοῦ Πιττάλου
 παιωνίαισι χερσίν.
 (Δικαιόπολις) ὡς τοὺς κριτάς με φέρετε· ποῦ ᾽στιν ὁ βασιλεύς;
 1225 ἀπόδοτέ μοι τὸν ἀσκόν. 
 (Λάμαχος) λόγχη τις ἐμπέπηγέ μοι δι᾽ ὀστέων ὀδυρτά.
 (Δικαιόπολις) ὁρᾶτε τουτονὶ κενόν. τήνελλα καλλίνικος.
 (Χορός) τήνελλα δῆτ᾽, εἴπερ καλεῖς γ᾽, ὦ πρέσβυ, καλλίνικος.
 (Δικαιόπολις) καὶ πρός γ᾽ ἄκρατον ἐγχέας ἄμυστιν ἐξέλαψα.
 1230 (Χορός) τήνελλά νυν ὦ γεννάδα· χώρει λαβὼν τὸν ἀσκόν. 
 (Δικαιόπολις) ἕπεσθέ νυν ᾄδοντες ὦ τήνελλα καλλίνικος.
 (Χορός) ἀλλ᾽ ἑψόμεσθα σὴν χάριν
 τήνελλα καλλίνικος ᾄδοντες
 1234 σὲ καὶ τὸν ἀσκόν.
 | [1200] Baisez-moi tendrement, mes trésors; vos bras autour de  
mon cou ; vos lèvres sur les miennes ! Car j'ai le premier  
vidé ma coupe. 
LAMACHOS. Cruel concours de malheurs ! Hélas ! hélas !  
quelles blessures cuisantes ! 
DICÉOPOLIS. Hé ! hé ! salut, cavalier Lamachos ! 
LAMACHOS. Malheureux que je suis ! 
DICÉOPOLIS. Infortuné que je suis ! 
LAMACHOS. Pourquoi m'embrasses-tu ? 
DICÉOPOLIS. Pourquoi me mords-tu ? 
LAMACHOS. Quel malheur pour moi d'avoir payé ce rude écot ! 
DICÉOPOLIS. Est-ce qu'il y avait un écot à payer à la fête  
des Coupes ? 
LAMACHOS. Ah ! ah ! Paean ! Paean ! 
DICÉOPOLIS. Mais il n'y a pas aujourd'hui de Paeania. 
LAMACHOS. Soulevez, soulevez ma jambe. Oh ! oh ! tenez- 
la, mes amis. 
DICÉOPOLIS. Et vous deux, prenez-moi juste la moitié du  
corps, mes amies. 
LAMACHOS. J'ai le vertige de ce coup de pierre à la tête. Je  
suis pris d'étourdissements. 
DICÉOPOLIS. Et moi je veux aller me coucher; je suis pris  
de redressements et d'éblouissements. 
LAMACHOS. Portez-moi au logis de Pittalos, entre ses mains  
médicales. 
DICÉOPOLIS. Portez-moi auprès des juges. Où est le roi du  
festin ? Donnez-moi l'outre ! 
LAMACHOS. Une lance m'a percé les os. Quelle douleur ! 
DICÉOPOLIS, montrant l'outre. Voyez, elle est vide!  
Tènella ! Tènella ! Chantons victoire ! 
LE CHOEUR. Tènella ! comme tu dis, bon vieillard, victoire ! 
DICÉOPOLIS. J'ai rempli ma coupe d'un vin pur et je l'ai bue d'un trait. 
LE CHOEUR. Tènella ! donc, brave homme ! Emporte l'outre ! 
DICÉOPOLIS. Suivez, maintenant, en chantant : « Tènella ! Victoire ! » 
LE CHOEUR. Oui, nous te ferons un cortège de fête,  
chantant "Tènella! Victoire !" pour toi et pour l'outre ! 
 |